Gyászhír - Elhunyt dr. Márki Edit

Megrendülve tudatjuk, hogy életének 46. évében, 2020. február 8-án, tragikus hirtelenséggel elhunyt Dr. Márki Edit, a Szent István Egyetem Élelmiszertudományi Karának egyetemi docense, az Élelmiszeripari Műveletek és Gépek Tanszék vezetője. Hamvasztás utáni búcsúztatása 2020. február 24-én 17 órakor lesz a Csepeli Jézus Szíve Templom urnatemetőjében (1214 Budapest, Sas u. 10.). Egy szél fehér virággal emlékezzünk!

Felsőfokú tanulmányait a Budapesti Műszaki Egyetemen végezte. Vegyészmérnökként, kitűnő minősítéssel végzett. Ettől kezdve pályafutása szorosan egyetemünk Élelmiszertudományi Karához kötődött. 2002-ben itt szerezte PhD fokozatát, majd egyetemi adjunktusként, később docensként építette és fejlesztette tovább azt a - neves elődjei által életre hívott - iskolát, ami fiatal bio- és élelmiszermérnökök generációit látta el stabil művelettani alapokkal. Kiválóan felkészült, kiemelkedő oktatói habitusú kollégánkat vesztettük el, aki az elmúlt két évtizedben főszerepet vállalt a BSc és mesterszakos élelmiszermérnök hallgatók elméleti és gyakorlati oktatásában mind nappali, mind levelező tagozaton, és aki emellett a biomérnök alapképzés környezetvédelmi moduljának is felelőse is volt.

Tragikusan korai halálának ellenére is figyelemreméltó szakirodalmi munkásságot hagyott hátra: szerzőként, illetve társszerzőként közel 100 tudományos és oktatási közleményt jegyzett. A szétválasztási technológiák, különösen a membrántechnikai műveletek szakértőjét tiszteltük benne. Kutatói tevékenysége során aktívan részt vett számos olyan technológiai fejlesztésben, amelyek élelmiszeripari vizek minőségének javítását, szennyezőanyagok levegőből történő tisztítását, és kíméletes élelmiszeripari technológiák bevezetését célozták meg.

Sokat vállalt a kötelezőn túl is. A közhasznú Élelmiszertudományért - Oktatási, Kutatási, Fejlesztési Alapítvány kuratórium titkára volt. A Kari Diákjóléti Bizottság tagjaként is sokat tett a hallgatókért. Nap mint nap emberfeletti munkabírással irányította a tanszék oktatói és kutatói tevékenységét és vett részt a kart érintő feladatokban. Tette mindezt önzetlenül, a közösség érdekében, önös érdekek háttérbe szorításával, gyakran saját tudományos előmenetelének rovására. És tette mindezt az egyetemünkért és értünk, amiért mindannyian köszönettel tartozunk neki.

Élete utolsó napjáig dolgozott. Betegágyba kényszerülve is az általa oly nagyon szeretett tanszékének zökkenőmentes működését próbálta biztosítani a mindössze pár hónaposnak ígérkező távolmaradása idejére. Humánus és igazságos vezető volt.

Ezen a hétfői napon tanszékvezetői irodájának ajtaja zárva maradt. Az az ajtó, ami Edit vezetése alatt mindig és mindenki számára nyitva állt. Sokunknak hiányozni fog, ahogy egy kedves mosoly kíséretében beljebb invitál, s szelíden megkérdezi, hogy miben segíthet. Nagy megtiszteltetés, hogy diákjai, munkatársai, barátai lehettünk.

Emlékét szívünkben őrizzük!